Első brit nő a Holdon?
Rosemary Coogan egy különleges csapat közepén áll, akik éppen beöltöztetik őt egy űrruhába. Ez a folyamat körülbelül 45 percig tart, mire végül egy sisakot óvatosan a fejére helyeznek. A brit űrhajós élete egyik legnagyobb kihívására készül, amely nem más, mint annak felmérése, hogy készen áll-e egy űrsétára. A teszt a NASA semleges felhajtóerejű laboratóriumában zajlik, amely a Johnson Űrközpontban található Houstonban, Texas államban. Ez a medence 12 méter mély, és a Nemzetközi Űrállomás (ISS) életnagyságú másolatát tartalmazza. Az itt végrehajtott „űrséta” a lehető legközelebb áll a súlytalanság érzéséhez, amelyet a Földön átélhetünk.
„Ez egy nagy nap” – mondja Rosemary a merülése előtt, amely várhatóan több mint hat órán keresztül tart. „Nagyon fizikailag intenzív, és pszichológiailag is megterhelő.” Azonban Rosemary nem tűnik túlságosan megijedtnek. Mosolyogva integet, miközben a platform, amelyen áll, lassan a vízbe süllyed. Dr. Rosemary Coogan már fiatal korában álmodozott arról, hogy űrhajós legyen, de ez az álom sokáig elérhetetlennek tűnt. „Az iskolai pályaválasztási napon nem nagyon találkozol űrhajósokkal” – mondja. „Nem találkozol azokkal az emberekkel, akik ezt megtették, és nem igazán hallod a történeteiket.” Ezért úgy döntött, hogy inkább a csillagok tanulmányozásába fog, és astrophysicai pályát választott.
Amikor az Európai Űrügynökség (ESA) bejelentette, hogy új jelentkezőket keres az űrutazásra, Rosemary pályázott, és több mint 22 000 jelentkező közül őt választották ki. Az ESA célja, hogy Rosemaryt 2030-ra eljuttassa a Nemzetközi Űrállomásra. Ő Helen Sharman nyomdokaiba lép, aki 1991-ben meglátogatta a szovjet Mir űrállomást, és Tim Peake-hez, aki 2015-ben indult az ISS-re. Rosemary az elmúlt hat hónapot a Johnson Űrközpontban töltötte, ahol nemcsak a víz alatti ISS külső részének felfedezésére van lehetősége, hanem egy másik életnagyságú másolatban is beléphet az űrállomás belsejébe, amely egy hatalmas hangárban található.
Rosemary bemutatja a labor összekapcsolt moduljait. Az űrállomás belseje nagyon szűknek tűnik, különösen figyelembe véve, hogy az űrhajósok általában hónapokat töltenek el a fedélzeten. De Rosemary emlékeztet minket a látványos kilátásokra is. „Ez egy elszigetelt környezet, de azt hiszem, ez segít abban, hogy jobban kapcsolatba lépjünk a külső világgal – hogy enyhítsük a klausztrofóbiát.” A képzés minden aspektusát lefedi az űrutazásnak – beleértve a fedélzeti toalett használatának elsajátítását is. „Az alsó rész az, ahova a szilárd hulladékot helyezed” – mutat egy vécére, amely egy kis fülkében található, és amely úgy néz ki, mint egy régi kemping toalett. „Ez a tölcsér pedig egy levegőelszívó rendszerhez van csatlakoztatva, és ide kerül a folyékony hulladék.”
Rosemary elmondja, hogy a női űrhajósoknak lehetőségük van a menstruációjuk elnyomására gyógyszerek segítségével, de dönthetnek úgy is, hogy nem élnek ezzel a lehetőséggel. „Lényegében van egy szűrő, amelyet a tölcsérre teszel, amikor vizelsz, és ez megakadályozza, hogy bármilyen részecske, például vér, bekerüljön a vizelet rendszerébe.” A vizeletet elkülönítve kell tartani, mivel azt tisztítják és kezelik, hogy ivóvízként újra felhasználhassák.
Amikor visszatér a medencébe, a búvárok folyamatosan állítják a Rosemary felhajtóerejét, hogy a tapasztalat a lehető legközelebb álljon a mikrogravitációhoz. Gondosan mozog, ügyelve arra, hogy mindig rögzítve legyen a víz alatti struktúrához két kampóval. Minden kézfelületet gondosan választ ki az egyes modulok külső rúdjain. Ezek pontosan ugyanott vannak, ahol a valóságban is lennének, ami létfontosságú izommemória, ha valaha 200 mérföld (322 km) magasan az űrsétát végzi.
A munka lassú és nehéz, sok felsőtest-erőfeszítést igényel a forró, vastag űrruhában. „Sok mentális felkészülést igényel – minden egyes mozdulatot alaposan átgondolsz” – mondja Rosemary. „Nagyon hatékonynak kell lenned az energiáddal. Nem szeretnéd, ha valamit rosszul csinálnál, és újra meg kellene csinálnod.” Rosemary egy másik űrhajóssal dolgozik együtt, hogy elvégezzenek egy listát az űrállomás javítási és karbantartási feladataiból a teszt során. Minden mozdulatát figyelemmel kíséri egy csapat a medencét felügyelő irányító szobából. Folyamatosan kommunikálnak vele, miközben végzi a feladatait. A japán űrhajós ügynökség, a JAXA korábbi űrállomás parancsnoka, Aki Hoshide tanácsokkal áll rendelkezésre. Ő már négy űrsétát teljesített, és elmondja, hogy az új űrhajósok számára meredek tanulási görbe vár.
„Mikor először kezded, annyi információt kapsz, annyi készséget kell elsajátítanod, megmutatnod és demonstrálnod” – mondja. „Ez kis lépésekben történik, de előrehaladnak – és látom az izgalmukat, valahányszor idejönnek és beugranak a medencébe.” Rosemary megmutatja nekünk a Saturn V rakétát, amely 1969-ben vitte az Apollo űrhajósokat a Holdra. Több mint 50 év után a NASA várhatóan hamarosan visszatér a Holdra az Artemis program keretében. Az európai űrhajósok későbbi missziókban csatlakoznak majd. Rosemary-nek, aki várhatóan 35 éves űrkarrier előtt áll, lehetősége nyílhat arra, hogy egyszer ő legyen az első brit, aki a Holdon sétál. „Hihetetlenül izgalmas, hogy mi, mint emberiség, visszatérünk a Holdra, és persze, bármi módon, ahogyan részt vehetek ebben, azt nagyon örömmel fogadnám. Ez tényleg izgalmas” – mondja.
Hat fárasztó óra víz alatt eltöltése után Rosemary a űrséta tesztje végéhez közeledik, de ekkor váratlan helyzetbe kerül. Az irányító szobában halljuk, ahogy kommunikációs ellenőrzést kér az űrhajós partnerétől, aki az űrállomás másik részén dolgozik. De csak csendet kap. A videoképernyőn látjuk, hogy mozdulatlan. Rosemary nem tudja, hogy azt kérték tőle, hogy színleljen eszméletvesztést. Rosemary feladata az, hogy elérje őt, ellenőrizze az
