Elvett otthonok egy soha meg nem épült út miatt
2024 októberében a brit kormány bejelentette, hogy leállítja az A1-es autóút egy szakaszának szélesítésére vonatkozó projektet Északumberlandben. A döntés évekkel azután született, hogy a National Highways ügynökség több mint 4 millió fontot költött ingatlanok és földterületek megvásárlására, amelyek az eredeti terv útjában álltak. Az érintett családok, köztük egy pár, akiknek el kellett költözniük Cumbria távoli vidékére, elmondták, hogy „a poklon keresztül mentek”, miközben ingatlanjaik „romlásra voltak ítélve” ahelyett, hogy a projekt megvalósult volna. Melanie Wensby-Scott, aki férjével együtt a Northgate House-ból távozott, elmondta, hogy aznap autójában ült és sírt, miközben a költözés utolsó simításait végezték. A ház, amely közel helyezkedett el Morpeth-hez, tele volt emlékekkel, és a házaspár éppen a porszívózást fejezte be, amikor az ügynökség szerződött munkásai megérkeztek, hogy lezárják az ablakokat és kicseréljék a zárakat. Melanie szavai szerint ez a helyzet úgy hatott rá, mintha kilakoltatnák őket.
A házaspár 2009-ben vásárolta meg a házat, tele voltak tervekkel: új konyhát, új fürdőszobákat alakítottak ki, és egy télikert építését tervezték. Azonban 2014-ben a korábbi miniszterelnök, David Cameron bejelentette a 13 mérföldes A1-es szakasz két sávra bővítésének tervét, ami világossá tette, hogy az ő házuk is a tervezett útvonalban található. Melanie elmondta, hogy amikor először keresték őket, határozottan kijelentette, hogy nem akar elköltözni, de az ügynökség képviselői azt mondták neki, hogy nincs választása. „Borzasztó volt tudni, hogy elveszítjük az otthonunkat” – tette hozzá. Az A1-es projekt évekig állt, hol készen állt a kezdésre, hol pedig felfüggesztették. Végül 2024 májusában Rishi Sunak kormánya jóváhagyta a Fejlesztési Engedélyezési Rendeletet, amely véglegesen zöld utat adott a projektnek. Ám alig két hónappal később a Munkáspárt visszatért a hatalomba, és 2024 októberében leállította a projektet, arra hivatkozva, hogy nehéz döntéseket kellett hozniuk a finanszírozás nélküli vagy megfizethetetlen úti tervekkel kapcsolatban.
Melanie Wensby-Scott elmondta, hogy amikor értesült a híréről, csak annyit tudott mondani, hogy „Istenem, mindez hiába volt.” Szomorúan nyilatkozott arról is, hogy most, amikor elhaladnak a házuk mellett, az épület már romos állapotban van, és ez szívszorító, hiszen egy gyönyörű otthon volt. A javasolt útvonal másik végén Felicity és James Hester éltek East Cottage-ben, a Rock falu közelében. Ez a hely ideális volt számukra, hiszen volt egy paddock és stáb a lovaik számára, de hamarosan kiderült, hogy a buldózerek az ő otthonuk felé tartanak. Felicity a négy-öt évnyi pokolról beszélt, amelyet átéltek, miközben próbáltak új otthont találni. Az ingatlanpiac helyzete miatt nem találtak megfelelő alternatívát Északumberlandben, így végül Cumbria vidékre kényszerültek költözni, ami a barátaik távolságát is jelentette.
Charlton Mires, a Beal család által 1904 óta lakott 200 éves farmház szintén a tervezett útvonalban állt, és Martin Beal, a család tagja fájdalmas érzésekkel beszélt az ingatlan elvesztéséről. „Olyan érzésem volt, mintha cserben hagytam volna a családomat, mert nem tudtam megmenteni az otthonunkat” – mondta. A BBC által indított információs kérés alapján kiderült, hogy a projekt leállítása előtt már több mint 68 millió fontot költöttek el, és ez az összeg havonta mintegy 30 ezer fonttal nő. A National Highways ügynökség kötelező biztosítást és ingatlanadót fizet az üresen álló ingatlanok után, ami tovább növeli a kiadásokat. Louis Fell, aki a Hester és Beal családokat képviselte, a helyzetet „káosznak” nevezte, és hangsúlyozta, hogy a National Highways-nak stratégiát kellene kidolgoznia az ingatlanok kezelésére, például fiatal családok számára történő felújításra és bérbeadásra. Az ingatlanok üresen állása nemcsak pazarlás, hanem rontja a turisták által kedvelt terület megjelenését is.
A National Highways korábban azt nyilatkozta, hogy „szimpatikus” Martin Beal helyzetével kapcsolatban, miután a kifizetések késlekedtek. Azt is közölték, hogy folyamatosan felülvizsgálják a kifizetéseket, hogy tanuljanak a tapasztalatokból, és javítsák a jövőbeli útfelújítási projekteket. Az érintett ingatlanok sorsa még mindig tárgyalás alatt áll, és a jövőbeli terveket később közlik. A Crichel Down szabályai értelmében az ilyen helyzetekben az ingatlanokat vissza kellene ajánlani a tulajdonosoknak, de mindhárom család kijelentette, hogy nem kíván visszatérni az üresen álló házakba, amelyek állapota rendkívül rossz. Martin Beal elmondta, hogy a korábbi otthona tele van penésszel és romos állapotban van. Jelenleg engedélyt kapott egy új farmház építésére a közelben, de mivel ez a Charlton Mires közvetlen helyettesítése, a tervezési előírások miatt az eredeti farmházat el kell bontani, ami a adófizetők számára körülbelül 100 ezer fontba kerül. „Kétszáz éve áll ott, gyönyörű ház. Teljesen abszurd, hogy semmiért le kell bontani” – tette hozzá Beal. „Annyira dühös vagyok mindenre, amit a szüleim és én átéltünk, és az összes elpazarolt milliókra.”
