A világ legveszélyesebb helye a szakszervezeti aktivisták számára
Tavaly júliusban Jesús Cometa, a kolumbiai szakszervezeti vezető, egy szörnyű támadás áldozata lett, amikor a Cauca-völgyben, az ország délnyugati részén autózott. Motoros fegyveresek közelítették meg autóját, és tüzet nyitottak rá. Cometa szerencsésen megúszta a támadást sértetlenül, de testőre súlyosan megsérült: „Még mindig egy golyó van a mellkasában” – meséli Cometa. Ő a Sintrainagro, Kolumbia legnagyobb mezőgazdasági szakszervezetének helyi képviselője, és csak egy a sok ezer szakszervezeti tag közül, akik az utóbbi években támadások célpontjaivá váltak. Kolumbia sok szempontból a legveszélyesebb hely a világon a szervezett munkához, szakszervezeti tevékenységekhez.
A Cauca-völgy, ahol Cometa él és dolgozik, az ország cukoriparának központja. A szakszervezeti szerepvállalás nem csupán munkahelyi kötelezettség, hanem komoly kockázatot is jelent. „Amikor ilyen szerepet vállalsz a szakszervezetben, elveszíted a társadalmi életedet” – mondja Cometa. „Nem mehetsz el bulizni egy zsúfolt bárba, vagy ücsörögni az utcán, mert sosem tudhatod, mikor leszel célpont.” A családja is szenved a helyzet miatt, hiszen ők is tudják, hogy veszélyben vannak. A helyzet nem új keletű Kolumbiában; Gabriel García Márquez, a Nobel-díjas író már a „Száz év magány” című regényében is felhívta a figyelmet a 1920-as évekban a banánültetvényeken történt munkásgyilkosságokra.
A Kolumbiai Munkaügyi Minisztérium szerint már a 70-es évek óta több mint 3000 szakszervezeti tagot gyilkoltak meg az országban. Bár Kolumbia békésebb, mint korábban, a támadások továbbra is folytatódnak. Luc Triangle, a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (ITUC) főtitkára elmondta: „Sajnos Kolumbia évek óta a legveszélyesebb ország a szakszervezeti tagok és a szakszervezeti munkák számára.” Az ITUC évente közzéteszi a szakszervezeti aktivisták ellen elkövetett atrocitásokról szóló jelentését, amely legutóbb 2024 márciusáig terjed. Az új jelentés szerint a vizsgált időszakban 22 szakszervezeti tagot gyilkoltak meg világszerte, közülük 11 Kolumbiában.
A támadások általában célzott gyilkosságok. Triangle szerint „tudják, mit csinálnak. Tudják, kit akarnak megölni. Nem a szakszervezetek nagy vezérei vagy a vezetők a célpontok, hanem a kis falvakban azok az emberek, akik aktívan dolgoznak a szakszervezetért.” A 2020 és 2023 közötti időszakban 45 gyilkosságot jegyeztek fel Kolumbiában, míg 2022-ben 29 gyilkosság történt. Az erőszakos cselekmények számának csökkenése ellenére a helyzet továbbra is rendkívül súlyos. Fabio Arias, Kolumbia legnagyobb szakszervezeti szövetségének, a CUT-nak az elnöke elmondta, hogy ez mind Kolumbia hosszú és bonyolult polgárháborújának része, amely a baloldali lázadó csoportokat állította szembe a jobboldali paramilitárisokkal, a drogkereskedőkkel és az állammal.
A szakszervezeti mozgalom mindig is a baloldali pártokhoz kötődött, és sajnos a Kolumbiában megfordult sok jobboldali kormány mindig is azt állította, hogy aki baloldali, az guerrillás vagy terrorista. „Ha ezt egyszer megállapítják, az emberek igazolva érzik magukat a támadásokra” – tette hozzá Arias. Az ilyen támadások szorosan összefonódnak Kolumbia illegális gazdaságával, különösen a kokainkereskedelemmel és az illegális bányászattal. Azokban a megyékben, ahol a legnagyobb kábítószer-ültetvények és illegális bányászat folyik, mint például Cauca, Nariño, Putumayo és Arauca, gyakoriak a szakszervezeti tagok ellen irányuló támadások.
A gyilkosságok hátterében álló erők kiléte nem mindig egyértelmű. Néhány szakszervezeti tag a magánszektorra mutat, mondván, hogy a vállalatok, akik mindent megtesznek, hogy megakadályozzák a munkások szerveződését, fegyveres csoportokat fizetnek a támadások elkövetésére. Azt is megfigyelték, hogy a fenyegetések és támadások általában akkor fokozódnak, amikor a vállalatok és a szakszervezetek bértárgyalásokat folytatnak. A Cauca-völgyben sok fegyveres csoport működik, ami még nehezebbé teszi a helyzet megértését. „Soha nem tudod igazán, hogy ki áll a támadások mögött” – mondja Zenón Escobar, a Sintrainagro másik helyi képviselője.
A kolumbiai kormány igyekszik tenni a szakszervezeti tagok védelméért. Gustavo Petro elnök, aki baloldali kormányt vezet, amely általában szimpatikus a munkások ügyével, 2023-ban lépéseket tett a múlt orvoslására azáltal, hogy hivatalosan is elismerte a szakszervezeti mozgalmat, mint Kolumbia konfliktusának áldozatát. Ez lehetőséget ad arra, hogy az áldozatok ügyeit jobban megvizsgálják. Luc Triangle véleménye szerint ez fontos lépés a kolumbiai szakszervezeti tagok elleni erőszak elismerésére. Hozzátette, hogy a Kolumbiában működő külföldi cégeknek is többet kell tenniük a szakszervezeti tagok védelme érdekében. „Ha multinacionális cég vezérigazgatója lennék, megkérdőjelezném a kolumbiai tevékenységemet” – mondta Triangle. „A multinacionális cégeknek nagy felelőssége van abban, hogy ne maradjanak csendben, miközben szakszervezeti tagokat gyilkolnak meg.”
