Fedezd fel az Északi-sark titkos raktárát, ahol a klasszikus művek másolatai őrződnek
Az Északi-sarkkör fölött, a Svalbard szigetcsoport található, amely a szárazföld Norvégia és az Északi-sark között félúton helyezkedik el. Ez a fagyos, hegyvidéki és távoli terület több száz jegesmedvének ad otthont, valamint néhány ritkán lakott településnek. Az egyik ilyen település Longyearbyen, a világ legészakibb városa, amelynek közelében egy bezárt szénbányában található az Északi-sark Világarchívuma (AWA) – egy föld alatti adatmegőrző létesítmény. Az ügyfelek fizetnek azért, hogy adataikat filmre rögzítve tárolják itt, akár több száz évig. Rune Bjerkestrand, az alapító vezet minket be a létesítménybe, ahol elmondja: „Ez a hely azért jött létre, hogy biztosítsuk, hogy az információk túléljék a technológiai elavulást, az idő múlását és az öregedést. Ez a küldetésünk.”
A bányába belépve, fejünkön a lámpákkal sötét folyosón haladtunk, követve a régi vasúti síneket, 300 méterre a hegy belsejébe, míg elértük az archívum fém ajtaját. Az archívum belsejében egy szállítókonténer áll, amely ezüst csomagokkal van tele, mindegyik filmtekercseket tartalmaz, amelyekre az adatokat rögzítik. Bjerkestrand azt mondja: „Rengeteg emlék, rengeteg örökség van itt. Bármilyen digitalizált művészeti alkotás, irodalom, zene, mozgóképek – mindent megtalálhatunk.” Az archívum nyolc éve működik, és azóta több mint 100 adatbejegyzést fogadtak el intézmények, vállalatok és magánszemélyek részéről, több mint 30 országból. A digitalizált tárgyak között találhatók 3D-s szkennek és modellek a Taj Mahalról, a Vatikáni Könyvtár ősi kéziratai, műholdas megfigyelések a Földről, és Norvégia egyik legértékesebb festménye, Edvard Munch Sikoltás című műve.
Az AWA kereskedelmi vállalkozás, amely a norvég adatmegőrző cég, a Piql technológiájára támaszkodik, amelynek Bjerkestrand is az igazgatója. Az archívum ötletét a Global Seed Vault inspirálta, amely szintén a közelben található, és ahol a növények megőrizhetők természeti vagy emberi katasztrófák után. „Ma sok kockázat fenyegeti az információkat és az adatokat,” mondja Bjerkestrand. „Van terrorizmus, háború, kiberbűnözés.” Véleménye szerint Svalbard tökéletes hely egy biztonságos adatmegőrző létesítmény számára. „Messze van mindentől! Messze a háborúktól, válságoktól, terrorizmustól, katasztrófáktól. Mi lehetne biztonságosabb?”
A föld alatt sötét, száraz és hűvös van, a hőmérséklet egész évben nulla fok alatt marad; ezek a körülmények ideálisak a filmek biztonságos megőrzésére évszázadokig. Ha a globális felmelegedés következtében a vastag sarki permafroszt megolvadna, az archívum állapota még így is elég robusztus ahhoz, hogy megőrizze tartalmát. A kamra hátsó részében egy másik nagy fém doboz található, amely a GitHub Code Vaultot tartalmazza. A szoftverfejlesztő itt több száz tekercs nyílt forráskódot archivált, amelyek a számítógépes operációs rendszerek, szoftverek, weboldalak és alkalmazások alapkövei. A programozási nyelvek, mesterséges intelligencia eszközök és minden aktív nyilvános tároló is itt található, amelyet a 150 millió felhasználója írt.
Kyle Daigle, a GitHub ügyvezető igazgatója a BBC-nek elmondta: „Hihetetlenül fontos az emberiség számára, hogy biztosítsuk a szoftverek jövőjét, mivel ezek kritikus fontosságúak a mindennapi életünkben.” Cége különböző hosszú távú tárolási megoldásokat vizsgált, és számos kihívással találkozott. „Néhány meglévő mechanizmusunk rendkívül hosszú ideig tárolható, de szükség van technológiára az olvasásukhoz.” A Piql központjában, Dél-Norvégiában az adatfájlokat fényérzékeny filmre kódolják. Alexey Mantsev, a cég vezető termékfejlesztője elmagyarázza: „Az adatok bitek és byte-ok sorozata. A kliensek adataiból származó bitek sorozatát képekké alakítjuk.” Ezek a képek, amelyek körülbelül nyolcmillió pixelt tartalmaznak, a film expozíciója után szürke színben jelennek meg, de közelebbről nézve hasonlítanak egy hatalmas QR-kódra. Az információt nem lehet törölni vagy megváltoztatni, és könnyen visszanyerhető.
A hosszú távú tárolási módszerekkel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy az emberek hogyan fogják érteni a megőrzött információkat és hogyan tudják visszanyerni azokat évszázadok múlva. Ezen a problémán a Piql is dolgozott, ezért egy optikailag olvasható útmutatót is nyomtattak a filmre. Nap mint nap több adat keletkezik és használódik, mint valaha, de a szakértők régóta figyelmeztetnek egy lehetséges „digitális sötétkorra”, ahogy a technológiai fejlődés elavulttá teszi a korábbi szoftvereket és hardvereket. Ez azt jelentheti, hogy a most használt fájlok és formátumok hasonló sorsra juthatnak, mint a múlt floppy lemezei és DVD-lejátszói.
Sok cég kínál hosszú távú adatmegőrzést. A mágneses szalagos kazetták, amelyeket LTO-nak (Linear Tape Open) neveznek, a legelterjedtebb formák, de az újabb innovációk forradalmasíthatják az információk megőrzésének módját. Például a Microsoft Project Silica 2 mm vastag üveglapokat fejlesztett ki, amelyekre erős lézerekkel adatokat lehet átvitelni. Eközben a Southamptoni Egyetem tudósai létrehoztak egy úgynevezett 5D memória kristályt, amely a humán genóm rekordját tárolta. Ez szintén a Memory of Mankind archívumába került, amely egy másik tárhely, amely történelmi dokumentumokat őriz egy osztrák sóbányában. Az Északi-sark Világarchívuma évente három alkalommal fogad adatbetéteket, és amikor a BBC látogatott, a legújabb tekercsek között olyan felvételek szerepeltek, amelyek veszélyeztetett nyelveket tartalmaztak, valamint Chopin zeneszerző kéziratai. Christian Clauwers fotós, aki a tengerszint-emelkedés által fenyegetett dél-csendes-óceáni szigeteket dokumentálja, szintén hozzájárult munkáival. „Felvételeket és fényképeket adtam át, a Marshall-szigetek vizuális tanúit,” mondta. „A sziget legmagasabb pontja három méter, és óriási hatásokkal néznek szembe a klímaváltozás miatt.” Joanne Shortland, a Jaguar Daimler Heritage Trust örökségi gyűjteményeinek vezető
