Kanadai politikai jelöltek a fosszilis energiahordozók mellett, a klímaváltozás háttérbe szorul
A közelgő kanadai szövetségi választások során a politikai diskurzus középpontjában Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke által jelentett fenyegetés áll, míg a globális felmelegedés elleni fellépés kérdése háttérbe szorult. Az ország két fő politikai pártjának vezetői új energia-infrastruktúra terveket hirdetnek, mivel Kanada igyekszik csökkenteni az Egyesült Államoktól való függőségét. Mark Carney, a liberálisok vezetője, ígéretet tett arra, hogy Kanadát a hagyományos és zöld energia globális szuperhatalmává alakítja, míg Pierre Poilievre, a konzervatívok vezetője, a kőolaj- és gázszektor fellendítésére és az ipari szén-dioxid-adó eltörlésére összpontosít.
Ez a választás jelentős elmozdulás a 2021-es választásoktól, amikor a környezetvédelem volt a legfontosabb választói téma. Akkor a két legnagyobb párt közötti konszenzus abban állt, hogy Kanadának gyorsan át kell térnie egy zöld gazdaságra, és az év júniusában elfogadták a nettó zéró kibocsátási törvényt. Ez a fajta egység mára már eltűnt. Carney, aki március elején vette át a liberálisok vezetését és a miniszterelnöki posztot, hosszú pályafutása során nemzetközi szinten is elismert klímavédelmi aktivistává vált. A Bank of England korábbi kormányzójaként, valamint az ENSZ klímaváltozással és pénzügyi akcióval foglalkozó különmegbízottjaként is tevékenykedett, emellett a COP26 egyik jelentős eredményeként létrejött Glasgow-i Pénzügyi Szövetség a Nettó Zéróért társelnöke volt. Miniszterelnökként első intézkedése azonban a fogyasztói szén-dioxid-adó eltörlése volt, ami a liberálisok szignifikáns klímapolitikája volt, és 2019-ben vezették be. Ezt a lépést sokan helytelennek tartják, mivel a konzervatívok könnyen célponttá tették a növekvő megélhetési költségek miatt.
A közvélemény-kutatások szerint a kanadai választópolgárok aggodalmai a klímaváltozással kapcsolatban az utóbbi időszakban csökkentek, míg a megélhetési költségek, az energia- és lakhatási árak emelkedése kerültek a középpontba. Az ukrajnai háború új hangsúlyt helyezett Kanada bőséges természeti erőforrásaira, mint a kőolaj, a gáz és a kritikus ásványok. Mark Winfield, a torontói York Egyetem környezeti és városi változásokkal foglalkozó karának professzora elmondta: „Geopolitikai szövetségeseink sorra keresnek meg minket, mondván, hogy szükség van a nyersanyagainkra, és Kanada geopolitikailag biztonságos elsődleges erőforrás-kereskedővé szeretne válni Oroszország helyett.”
Pierre Poilievre, aki Carney ellenfele a miniszterelnöki posztért folytatott versenyben, a megélhetési költségekkel kapcsolatos kérdéseken kívánja alapozni kampányát, és szigorúbb törvényeket sürget a bűnözés és a „woke” kulturális kérdések terén. Poilievre, akinek pártja erős támogatottsággal bír az energia gazdag vidékein, a kőolaj- és gázipar jelentős bővítésére és a szén-dioxid-adó eltörlésére törekszik. Bár a nettó zéró célkitűzések támogatásáról nem közölt nyilvános álláspontot, érvelése szerint jobb lenne a világ számára, ha India és más ázsiai országok a „piszkos szenet” tisztább kanadai kőolajra és gázra cserélnék.
Az éghajlatváltozással kapcsolatos politikai diskurzus a választások során komoly kihívások elé néz. A választók fejében a legfontosabb kérdés az, hogy ki az a vezető, aki a legjobban képes kezelni a harcias amerikai elnököt. Kanada az Egyesült Államok legnagyobb külföldi kőolajszállítója, a nyersolaj-termelés körülbelül 90%-a az amerikai határ túloldalára kerül, és az energia vámok hatása a munkahelyekre és a gazdaságra katasztrofális lehet. Carney a közelmúltban azt nyilatkozta: „A kapcsolatunk az Egyesült Államokkal teljesen megváltozott. A vezetékek nemzeti biztonsági problémát jelentenek számunkra.” E félelem újból érdeklődést keltett a nyugati tartományokban kitermelt olaj és gáz keleti irányba való szállítására.
A választások közeledtével a liberálisok és a konzervatívok egyaránt ígéretet tettek az „energiafolyosók” gyorsított fejlesztésére, bár Carney eddig ellentmondásos álláspontot képviselt a vezetékek támogatásában, tudva, hogy azok mélyen népszerűtlenek a környezetvédők körében. Az Insurance Bureau of Canada 2024-re vonatkozó jelentése szerint a időjárás által okozott biztosított veszteségek 8,5 milliárd kanadai dollárra rúgtak, ami háromszoros növekedést jelent az előző évhez képest. A két fő jelölt jövőbeli fosszilis energiapolitikája azonban éles ellentétben áll Kanada éghajlatvédelmi kötelezettségvállalásaival, hiszen az ország vállalta, hogy 2030-ra 40-45%-kal csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást a 2005-ös szinthez képest, ami 2023 végére mindössze 8,5%-os csökkenést jelentett.
A választásokra április 28-án kerül sor, és a liberálisok már nyertek, de a többséghez szükséges helyek száma hiányzik a parlamentben. A választások eredményei alapján a liberálisok és a konzervatívok közötti helycsere többszörösére nőtt az előző választásokhoz képest. A vámok kulcsszerepet játszanak Trump politikai víziójában, miközben a közgazdászok világszintű kereskedelmi háborúktól tartanak. Kanada külügyminisztere azt nyilatkozta a BBC-nek, hogy az ország közelebb kíván kerülni az Egyesült Királysághoz és az Európai Unióhoz. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy Kanada „nem eladó”, ezzel is jelezve, hogy a jövő politikai táját komoly kihívások várják.
