Kolumbia szélerőművei: ígéretek és kihívások az őslakosok számára
José Luis Iguarán, a Wayuu indiánus közösség tagja, amikor kilép az otthonából La Guajirában, Észak-Columbiában, egy sor 10 hatalmas szélturbinával találkozik, amelyek a kaktuszokkal borított tájon keresztül nyúlnak a Karib-tenger felé. A Wayuu népcsoport évszázadok óta él az arid félszigeten, ahol kecskéket tartanak, mezőgazdasági tevékenységeket folytatnak, sót bányásznak és halásznak. La Guajira a Kolumbia egyik legnagyobb szélenergiával rendelkező területe, és most a fosszilis energiahordozókról a megújuló energiaforrásokra való áttérés középpontjába került. Ez a zöld ambíció azonban ellenállásba ütközik, mivel a helyiek területe mélyen összefonódik a kultúrájukkal, hagyományaikkal és a természettel való szoros kapcsolatukkal.
Iguarán elmondja, hogy a közössége most megosztja a földjét a Guajira 1 néven ismert szélerőművel, amely Kolumbia két működő szélerőművének egyike. A helyi közösségek tapasztalatai vegyesek: míg sokan örülnek a fejlesztéseknek, mások kétségekkel tekintenek a projektekre. „Éjjel a turbinák zajai megzavarják az álmainkat. Számunkra az álmok szentek” – mondja Mr. Iguarán, aki hangsúlyozza, hogy a Wayuu nép álmai egy hídként szolgálnak a szellemi világ felé, ahol üzeneteket kapnak őseiktől, amelyeket a család értelmez.
Bár a Guajira 1 szélerőmű hozott némi előnyt a közösségnek, mint például tiszta ivóvízhez és jobb utakhoz való hozzáférés, a helyiek között megosztottságot is okozott. Aaron Laguna, egy Wayuu halász, aki Cabo de la Vela tengerparti falujában él, elmondja, hogy a szélerőművek tiszta energiát termelnek, de megosztják a közösségeket. Jelenleg a közössége konzultációkat folytat egy új szélerőműről, amely a közelben épülne. Laguna aggodalmát fejezi ki a projektek átláthatatlansága, a nem megfelelő kártérítés és a kulturális normák tiszteletben tartásának hiánya miatt. „Rossz tárgyalások születnek, és az erőforrások, amelyeket nekünk adnak, nincsenek jól kezelve” – teszi hozzá.
A helyi közösségek és az energiaipari vállalatok közötti konfliktusok egyre gyakoribbá váltak, sőt, a Wayuu közösségek közötti feszültségeket is generáltak. Néhányan ellenezzék a projekteket, míg mások kizártnak érzik magukat az olyan tárgyalásokból, amelyek előnyöket hozhatnának számukra. Joanna Barney, a kolumbiai Indepaz kutatóintézet környezetvédelmi, energiáért és közösségekért felelős igazgatója hangsúlyozza, hogy Kolumbiában nincs szilárd jogi keret a környezeti hatások megfelelő felmérésére, és a társadalmi hatások mérhetetlenek.
Tavaly decemberben a spanyol EDP Renováveis leállította két szélerőmű építési terveit La Guajirában, mivel a projektek már nem voltak gazdaságilag életképesek. Az egyik ok az volt, hogy a helyi indián közösségek száma, akik mondták, hogy érintettek lesznek, 56-ról 113-ra nőtt. EDP döntése követte az olasz Enel multinacionális vállalat távozását egy másik tervezett szélerőműből, amelyet a „folyamatos tüntetések” miatt kellett leállítani. A Guajira 1 projekt is szenvedett az úttorlaszoktól, amelyek a helyiek gyakori tiltakozási formái, ha úgy érzik, hogy nem hallgatják meg őket.
A helyi közösségek közötti feszültségek, a projekt körüli korrupt tárgyalások és a tiszteletlenség miatt a helyiek egyre inkább aggódnak a jövőjük miatt. „A legrosszabb dolog az, hogy nem kapunk egyetlen kilowattot sem az itt termelt energiából” – mondja Laguna, hangsúlyozva, hogy a szélerőmű által termelt energia máshová kerül, míg a falu továbbra is generátorokra lesz utalva.
Miközben a jövő ígéretesnek tűnik a tiszta energia szempontjából, sok Wayuu még mindig attól fél, hogy a fejlődés nem hozza el számukra a megígért előnyöket, és hogy a hagyományos életmódjukat nem tudják megőrizni a modernizációval járó kihívások közepette. La Guajira történelmileg elhanyagolt terület, ahol az oktatás és az egészségügy gyenge, és a legtöbb vidéki közösség nem rendelkezik folyó vízzel. A helyiek számára a jövő képe egyelőre bizonytalan, és a szélerőművek helyi közösségekkel való kapcsolata még mindig kérdéseket vet fel.
