Trump elhagyta az amerikai gazdasági hatalom alapjait – a következmények zűrzavarosak lesznek
Donald Trump elnök újabb falat emelt, amelynek célja, hogy megakadályozza a munkahelyek és a munkavállalók elvándorlását. A legújabb intézkedése, hogy legalább 10%-os vámokat vetett ki szinte minden, az Egyesült Államok területére belépő termékre, valójában egy olyan fal, amely a munkát és a munkahelyeket hivatott védeni, nem pedig a bevándorlókat kizárni. E lépés jelentősége nem csupán a kereskedelmi háború megkezdése, hanem az is, hogy az Egyesült Államok, mint a világ egyik legnagyobb gazdasági hatalma, hátat fordít a globalizáció folyamatának. Ez a döntés visszavezet bennünket egy évszázaddal korábbra, a protekcionizmus korába, és a vámbevételek szintje a G7 és G20 országok felett helyezkedik el, olyan országok szintjére emelkedve, mint Szenegál, Mongólia vagy Kirgizisztán.
Trump bejelentése során többször hivatkozott 1913-ra, amikor is az Egyesült Államok létrehozta a szövetségi jövedelemadót, és jelentősen csökkentette a vámokat. Ezen időszak előtt az amerikai kormány főként vámokból finanszírozta magát, és egyértelműen protekcionista politikát folytatott, az első pénzügyminiszter, Alexander Hamilton stratégiájára építve. A Fehér Ház tanulsága az, hogy a magas vámok segítették Amerikát „naggyá” válni, és nem volt szükség szövetségi jövedelemadóra.
A globalizáció és a szabadkereskedelem alapját a 19. századi brit közgazdász, David Ricardo elméletei képezik, különösen az 1817-es komparatív előny elmélete. Az elmélet lényege, hogy minden ország a saját természeti erőforrásaiból és népessége kreativitásából adódóan különböző termékek előállításában jeleskedik. Ha mindenki arra összpontosít, amiben a legjobb, és szabadon kereskedik, akkor a világ gazdasági haszna nő. Az Egyesült Államok azonban sohasem volt teljes mértékben elkötelezett ezen elmélet mellett. A mostani vámok bevezetése azt mutatja, hogy az amerikai kormány nem hisz a szabad kereskedelem elveiben, és a kereskedelmi hiány fogalmát „csalásként” kezeli, amelyet ki kell javítani.
A vámok kiszámításának hátterében az áll, hogy az Egyesült Államok kereskedelmi hiánya a „tisztátalan kereskedelmi gyakorlatok” összegét jelenti, ezért a vámok célja a kereskedelmi egyensúly helyreállítása. Ez a megközelítés különösen érdekes, hiszen a vámok nemcsak a gazdasági elméletekkel, hanem a valós piaci helyzetekkel is ellentmondásban állnak. A Fehér Ház szándékai szerint a 1,2 trillió dolláros kereskedelmi hiányt nullára kell csökkenteni, ami azt jelenti, hogy a célpontok a gazdaságilag elmaradott országok és a kisebb szigetek, amelyek a kereskedelmi többletet mutatnak.
A helyzet bonyolultabb annál, mint hogy csupán a kereskedelmi hiányra összpontosítanánk. Az Egyesült Államoknak nemcsak a termékek kereskedelme, hanem a szolgáltatások kereskedelme is jelentős, hiszen az Egyesült Államok 280 milliárd dolláros többlettel bír a pénzügyi szolgáltatások és a közösségi média területén. Azonban a Fehér Ház ezeket a számokat nem vette figyelembe a vámok kiszámításakor.
A Trump-adminisztráció elképzelései szerint a globalizáció kudarca abban rejlik, hogy a gazdag országok nem tudtak előrelépni a gazdasági értékláncban, míg a szegény országok a legegyszerűbb termékek előállítására korlátozódtak. Ennek következményeként az Egyesült Államok egyértelműen elfordul a globalizációs modell alkalmazásától, és a kereskedelmi politikát a munkahelyek visszahozására összpontosítja. A célja, hogy megakadályozza a külföldi cégek elvándorlását, és ösztönözze őket, hogy gyáraikat az Egyesült Államok területére helyezzék át.
Mindezek ellenére a múlt fél évszázadának szabad kereskedelmi politikája nem tükröződött a munkanélküliség számadataiban, hiszen a szolgáltatási szektor virágzott. Az Egyesült Államok gazdasága jól teljesített, de a nyereség nem oszlott el egyenlően az egyes szektorok között. A mostani protekcionista politika új kihívások elé állítja a világ többi részét is, hiszen az Egyesült Államok gazdasági választásainak következményei globális szinten is érezhetőek lesznek.
A kereskedelmi háború első szakasza máris megmutatja hatását, hiszen a részvénypiacok zuhanása és az infláció növekedése a legnagyobb mértékben az Egyesült Államokat érinti. A jövőben a világ többi országa is új kereskedelmi szövetségeket alakíthat ki, hogy elkerülje az amerikai piac kiszolgáltatottságát, és ezzel a nemzetközi kereskedelem egy új korszakába léphetünk.
